2. rész: Uszoda

Sziasztok! :) Meghoztam a második részt is.

Izgatott vagyok, mert ma az osztállyal elmegyünk az uszodába felmérést végezni. Én leszek az aki méri a többiek teljesítését. Elpakoltam mindent, amire szükségem lehet. Lysanderrel együtt indultunk az iskola elé, ahol ott volt már Castiel. Lysander csatlakozott hozzá, én pedig leültem az egyik padra. Arra eszméltem fel, hogy valaki ráugrik a hátamra.
- Szia Lana! - vigyorgott Rosalya.
- Rosa! A frászt hoztad rám! Ezt többet ne csináld! - mérgelődtem. Időközben megérkeztek a többiek is. Persze hogy az osztályfőnök érkezett meg utoljára. Hamar odaértünk az uszodába. Mindenki felvette az iskolai fürdőruháját, majd felsorakoztak.
- Rendben, kezdjük a fiúkkal. Egyszerre 3 embert tudok nézni, hogy ki hogyan úszik. Aki nem tud úszni, tegye fel a kezét - körbenéztem, és egy testes fiú jelentkezett. - Rendben, te akkor állj ki - a fiúk közül nevetés hallatszódott. A fiúkkal hamar végeztünk, most a lányok következtek. Éppen elkezdtük volna, amikor belökték a telt fiút a vízbe.
- Mi a fenét csináltatok? – kiabáltam nekik. A fiú a vízben csak kapálózott. Beugrottam, és odaúsztam hozzá. Ő ráugrott a hátamra, így majdnem lenyomott a víz alá. Lassabban tudtam haladni a vízben a hátamon lévő súly miatt, így csak pár perc múlva értünk ki a medence széléhez. Ő annyira kapkodott, hogy ráállt a vállamra (!!!) és úgy ugrott ki a medencéből, így engem sikeresen lenyomott a víz alá. Megmentettem a rongyos életét, és ez a hála. Na, mindegy. Kimentem a medencéből, és odamentem azokhoz a fiúkhoz, akik belelökték a vízbe.
- Hadd haljam, miért csináltátok ezt? – kérdeztem mérges hangon.
- Azt mondta, hogy igazából tud úszni, csak megkímélte magát.
- Értem. Ti legközelebb ne csináljatok ilyet, te pedig - mentem oda az említetthez – ne hazudj, ja és ha még egyszer a képembe nyomod a hátsódat, kinyírlak! – fenyegettem. Rosalya ugrándozva jött oda hozzám.
- Lana, hős vagyok! – visítozott.
- Ez kötelességem elnökként.
- Ú, amúgy jól vagy?
- Igen.
- Tök jó a tetkód – vizsgálta a jobb felkarom, mire minden lány idejött. Mindenki agyon dicsérte, alig tudtam szabadulni, de végül sikert értem el. Lysander mosolyogva figyelt.
- Ez nem vicces!
- Jól van, nyugalom te kis életmentő – paskolta meg a fejemet.
- Ez olyan lekicsinyítő – morogtam.
- Gyerekek! Ügyesek voltatok, Lana, köszönöm a munkádat! – szólt az osztályfőnök.
- Nincs mit, de ha legközelebb valaki beleesik, nem én ugrom utána – néztem szúrós szemekkel a dagi gyerekre, mire a többiek felnevettek. Bementünk az öltözőkbe és visszavettük a ruhánkat, majd mindenki ment haza.